Amiket én főzök

Szóval a nemrég bemutatott CSODA ismétli önmagát, oly annyira, hogy azóta csak ezt a kenyeret esszük, vagyis boltit nem veszünk/vettünk. Minden egyes alkalommal, mikor kiveszem a sütőből, olyan jó érzés tölt el. Mint írtam, agyagtálban sütöm, és számomra tényleg csoda történik, mikor a sütési idő vége előtt leveszem a tetejét, hogy színt kapjon, mert mikor beteszem "csak" egy veknire formázott, felül három vágással ellátott kelt tésztát fedek le, viszont ami a szemem elé tárul a fedő felemelésekor, az tényleg csoda. Ja és mindig muzsikál, és mire kihűl, szép cserepes a héja. Az alábbi kenyér tegnap sült, de ahogy néztem az előbb, ma is varázsolnom kell, mert kb két szeletnyi maradt! :) 2011.02.13. 2011.02.13. 2011.03.03.

Igen! NAGYBETŰS csupa NAGYBETŰS CSODA! Nem hittem volna, hogy sikerül. Limara mindennapi fehér kenyerét sütöttem meg, ahogy előírta. Majdnem. Nincs 8 l -es kacsasütő jénaim, de van egy agyag TURI tálam. Úgy voltam vele, megpróbálom, ha más nem leveszem idő előtt a tetejét. És mégis elfért benne. Mikor levettem a tetejét, szó szerint sírva fakadtam, hogy micsoda gyönyörűség van az én sütőmben. Hát még ez a masina sem látott ilyet. :) Nincs sajnos szilikonos sütőpapírom, így a simával próbálkoztam, méghozzá, úgy, hogy bekentem olajjal. Viszont nem voltam alapos, mert van olyan hely, ahol a kenyér és a papír eggyé lettek, de nem baj, majd levágjuk. Elsőre nagyon nagyon örülök, hogy ilyen lett. Nem vezetek félre senkit, elmondom, hogy korábban már próbálkoztam sütéssel gépben is, és sütőben is, de nem lettek ilyen szépek. Finomnak finomak voltak, de kicsik maradtak. Gondolom itt az öreg-tésztának is van szerepe. Azt tegnap készítettem el. Ma pedig ezt a csodát. Még hűl, és ha majd megkó...